Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-14 / 46. szám
1909. november 14. KT «mylonnyal Hírlap 3 A felség mosolygott, de nem haragudott a szapora beszédért, majd kézjegyével jóváhagyta a prímás kérvényét és intett, hogy távozhat. — Bocsásson meg, felséges Nagyuram, — szólt az öreg Pongrácz — mielőtt elmennék vissza a messze Kolozsvárra, alázatos kérésem volna. A jó isten megengedte, hogy szinről- szinre láthassam az én jó királyomat; ki tudja, látom-e még felséges uramat. Az a kérésem volna, hogy ebbe a noteszomba, amelyikbe be van írva, mennyit keres a banda, Írja be a nevét sajátkezüleg, hogy Első Ferencz Jóska .... — Adjon ide egy czeruzát öreg, szólt nevetve a király. Pongrácz odanyujtotta az irónt és a noteszt, a király beleírta a nevét és visszaadta a noteszt. — Mit vár még ? — szólt aztán a felség. — Ha megengedi, felséges uram, kérném, szíveskedjék visszaadni a plajbászomat . . . * Hagyják ott a holttestet! Egy megyebeli színtársulatnál történt. Az egyik színésznek egy drámában a második felvonás elejéig van dolga. Ott ugyanis megölik, holttestét kiviszik és a művész ur ezután szépen mehet — vacsorázni. Nos ez a művész ur ezt a vacsorát sem egyedül akarta elkölteni, hanem egy bájos pályatársnője társaságában. Ezt megtudta az a szinésztársa, aki a gyilkost játsza a drámában s akit az illető pályatársnő szintén fölötte érdekelt. Pokoli tréfát eszelt ki tehát a randevúra készülő színész ellen. Amikor ugyanis a szerepéhez híven, leszúrta és a szolgák a holttestet ki akarták vinni, rájuk szólt : — Hagyjátok itt a holttestet, hadd szolgáljon^ elriasztó például! És a szegény színész kénytelen volt az egész második felvonás alatt, - ötven perczig — a színpadon mozdulatlanul és a legkényelmetlenebb helyzetben feküdni, a végén pedig lekésett — a vacsoráról . . . * Tőke és munka. A: Mi különbség van a tőke és a munka között ? B: Egyszerű dolog az egész. Ha nekem kölcsönzői száz koronát, ez a tőke. Ha pedig Aradi fiú volt. Lelke vágya már az iskola kemény padjából a tenger felé vonzotta. Már ifjú szivében föltámadt a szeretet a tenger iránt s elhatározás érlelődött meg benne, hogyha a sors megengedi, a tengeren fogja leélni életét, osztozva a tengerésznek minden örömében, jókedvében, minden szenvedésében és fájdalmában. És a sors kegyeltjei közé vette őt; tehetséges fiú volt és merész álma megvalósult; nem maradt álomnak. . . . Kadét lett a haditengerészetnél. Kevés tengerésztisztet ismertem önkéntesi évem ideje alatt, aki annyira ragaszkodott volna a tengerhez, mint a kis kadét. Fanatikus, szinte szerelmes volt a nagy vízbe és nem félt tőle, nem félt a hátán ringatózni, mint sok más. Ha végigbarázdálták sötét hullámtestét a hétszámra tartó viharok, olyankor nagyon jól érezte magát. Nem létezett részére semmi más a vad, szilaj hullámzásnál s figyelmesen kisérte nyomról-nyomra a hirtelen feltámadó, magasra fölnyuló, hirtelen öszeroskadó, bömbölő hullámokat, amelyeknek harczában naphosszat el tudott gyönyörködni, anélkül, hogy „környezetére figyelmezett volna. Az elemeknek csodálatosan fönséges harca mir.denekfölött érdekelte és ez az ő nyomott kedélyén mindinkább visszatükröződött. Vig volt volt amúgy, de azért az, aki jól meg tudta őt figyelni, csakhamar észrevehette rajta, ha egyfolytában több hónapot töltöttek a tengeren, hogy kedélye mindig busongóbb és komolyságra hajlandóbb lesz. A tenger okozta ezt a változást, amely nagy kiforgatásokat tud eszközölni azokon, akik a hátán utaznak. * Iszonyú kinok közepette, nyugtalanul hánykolódott a hálószobái függöágyában a kis kadét. A betegség láza tűzpirosra festette halványszinű arczát, néha-néha nehéz kinok torzították el azt. utánajársz és fáradsz, hogy ezt az összeget tőlem visszakapjad, ez a munka. * Természetrajzórán. Tanár: Most gyermekek vigyázzatok valamennyien. Az orrszarvúról fogok beszélni. De lehetetlen, hogy helyes képet alkossatok magatoknak erről az undok szörnyetegről, ha csak mindnyájan rám nem néztek . . . HÍREK. November 14. Az élet útja» Az én utam az élet útja . . . Hol én járok, sohsem nevetnek, S nincs örömük az embereknek . . . . . . Ott nincs vége a nagy csatának, A szürke lelkek, élő árnyak, Küzdenek ott jajongva, zúgva . . . . . . S ők nem tudják, hogy minek élnek, Csak viszi őket a nagy élet . . . S ők robotolnak, mert kenyér kell! S ha elhullottak ezerével . . . A sárban . . . gyáván . . . jönnek mások, S igy járják ők is a világot ! És ez az út az élet útja . . . Hol én járok sohsem nevetnek, S nincs örömük az embereknek . . . Kálmán József. Eljegyzés. Dienes Dezső mátészalkai szol- gabiró a napokban tartotta eljegyzését Reök Gyula nyug. kir. járásbiró, a „Központi Takarék- pénztár r. t.“ elnöke leányával Margittal Nagykárolyban. Egyházmegyei hir. Dr Kádár Ambrus praelátus kanonok, püspöki helynök Veszprémi Sándor helyébe Péter Pál Józsefet, főgimnáziumunk volt hittanárát küldötte ki Nagysomkutra egyelőre helyettes lelkészi minőségben. Rövid volt a küzdelme. A rideg halál hamar elbánt a vasakaratu, törekvő ifjúval . . . Mellette gunnyaszt két Schiffsjunge, a kis kadét legkedvesebb matrózai, akikkel szabad idejében szívesen elszórakozott. De a két fiú most kisirt szemekkel, sírástól vörös arccal mered a kedves tiszt vonásaiba s úgyszólván vele éreznek, mikor a kin egyet ránt annak testén. Eltorzult arca aztán egyszerre kisimul, a dúlt vonások hirtelen kiegyenesednek és a melle hevesebben emelkedik föl és alá ... És hirtelen hörögve tör elő a szaggatott sóhaj, miközben boldogan mosolyog: — Hazámba . . . Frida . . . Aradon . . . De a vége már erős, fojtogató köhögés. A két Schiffsjunge érthetlenül bámul egymásra ; ők nem értenek ezen a nyelven. Aztán az egyik nagy hirtelen fölugrik és gyorsan kirohan a korridorba . . . Nem tudja nézni . . . úgy fáj neki ura vergődése . . . Az pedig összeesve roskad vissza a párnái közé és összekulcsolja a kezét mellén. Érzi, hogy végperce közeleg. Melle,lassan emelkedik, sípolni kezd. ... És ebben a pillanatban a sötét éjszakában hirtelen fölhangzik a stewer-ordinánc száraz, monoton, éneklőhangja, amint jelzi általa, hogy ébren van és haranggal üti hozzá az órák számát : — Alles wohl! . . . A beteg szemei fölragyognak, melle lázasan piheg ,és boldog mosoly ömlik el orcáin . . . És a hang, amely el sem szállott még, hanem lassan-lassan röppent tova a nagy viz fölött lengő szellők valamelyikén, hosszan elnyújtva hangzott, amint vitte-vitte magával a kis kadétnak sokat szenvedett, sokat szeretett, ifjú lelkét, föl a magasba, a Mindenható elé, hogy jelentse érces, férfias, parancsoláshoz szokott hangján : — Alles wohl! . . . írók összejövetele. A városunkban időző két jeles iró, Krúdy Gyula és Báttaszéky Lajos tiszteletére f. hó ló-én este Égly Mihály lap- szerkesztő kedélyes estélyt rendezett a Finom csárdában, melyen a két illusztris vendégen kívül a helybeli irók és művészek közül többen voltak hivatalosak Az estély valóságos irodalmi esemény számba ment, a mennyiben fölolvasásra került Krúdy Gyula remek színes vezércikke, mely a Nagybánya f. hó 11-iki számában jelent meg; utána Révai Károly olvasta fel lapunk mai tárcájában hozott költeményét, végül pedig Révész János gyönyörködtette a társaságot „Kuruc dalaival.“ Az estély a legjobb hangulatban a késő éjjeli órákig tartott. Meghívó. A Nagybányai Állatvédő Egyesület választmánya ma vasárnap d. u. 4 órakor a Kaszinó helyiségeben ülést tart. Tárgysorozat: 1. Az ülés megnyitása. 2. Az utolsó ülés jegyzőkönyvének felolvasása. 3. Titkári jelentés az egyesület miniszterileg jóváhagyót alapszabályairól. 4. Jelntés a taglétszámról. 5. Tagsági dijak mi módon való beszedésének meghatározása. 6. Jenlentés az egyesület eddigi kiadásáról. 7. Az egyesület által kifejtendő tevékenységnek körvonalozása. 8. Az Országos Állatvédő Egyesület 686/1909. számú átirata a Gyermeknaptár terjesztése tárgyában. 9. Egy választmányi és 4 póttag jelölése. 10. Indítványok. Nagybánya, 1909. november 10. Alexy Kornél titkár. L. Bay Lajos elnök. A szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület ötvenéves jubileumának előkészítésére kiküldött bizottság Szatmáron f. hó 8-án tartott ülésében az ünnepély terminusát jövő őszre tűzte ki s intézkedett az egyesület történetének megírása tárgyában. A programtervezet szerint nagyszabású kiállítást fog rendezni a következő beosztással : 1. Mezőgazdasági szemes és szálas termények kiállítása. 2. Élő állatok, állati termékek kiállítása. 3. Szőlészeti és borászati kiállítás. 4. Kertészeti és gyümölcsészeti kiállítás. 5. Erdészeti kiállítás. 6. Mezőgazdasági gyáripartermékek kiállítása. 7. Gazdasági házi-ipar kiállítás. 8. Mezőgazdasági ipari termékek kiállítása. 9. Országos jellegű mezőgazdasági gépkiállítás, ennek keretében eke és gépverseny. Az első bál. Az Iparos Ifjak Önképző Egyesülete farsangi táncestélyét január hó 8-án, farsang első szombatján tartja a Kaszinóban. A gyermekek védelme érdekében Nagybánya lelkes lakóihoz fordulunk. Azokhoz, kikben a nélkülözők iránt részvét lakik s akiknek szivük embertársaik iránt melegen érző. Azokhoz fordulunk, kik a gyermeket szeretik s azok védelméért némi áldozatot hozni nem sajnálják. Állami iskolánk másfélezer tanulója közül sok a nélkülöző, sok az olyan, kinek napi tápláléka is hiányos s aki gyenge, vékony ruhájában a társadalom segítsége nélkül a téli metsző hidegben szenvedésnek van kitéve. Az emberszeretet magasztos eszméjétől áthatva ezeknek az érdekében kérjük Nagybánya társadalmát, a közintézeteket, testületeket s mindazokat, akiknek módjukban van, legyenek segítségére az arra szorult s az érdemes tanuló-gyermekeknek, hogy ruhát kapjon a ruhátlan s testének melegét megőrizve szivében a szeretet az emberek iránt fokozódjék. Az örök szeretet nevében erre a célra a segélyt kérjük s örömmel fogadjuk. Kérjük, hogy az adományokat, melyeket a helyi lapokban s az évi értesítőben nyugtázni fogunk, iskoláink igazgatóihoz juttatni szíveskedjék. Nagybánya 1909 év november hó. A nagybányai állami elemi iskolák tanítótestülete. A vízvezeték forrás-foglalási munkálatai- nák felette kedvez az állandóan jó ősszi idő úgy, hogy a látványosságnak is remek technikai műveletek gyors ütemben haladnak előre. Csütörtökön dr. Makray Mihály polgármester és Torday Imre tanácsos ellenőrzés céljából küntjártak a helyszínén s mindent a legtökéle- teseb rendben találtak.
